A együttérző barátnő helyett Dorina és Zorina társult hozzám.Ők voltak a sulinkba a legpletykásabb lányok, akik a hírnevükért bármit megtettek.Bármit.A platina szőkére festett testvérekkel egyenesen taroltam, mivel mindent megtettek nekem, cserébe pedig azén fényemben tündökölhettek.
A pasimból pedig nem lett semmi és talán a szívem legmélyén örültem is ennek,mivel nem akartam minden nap a menzán smár partit rendezi, hogy mindenki engem nézzen.
Mint minden nap a telefonom csörgésére keltem, majd mikor azt kinyomtam kinyújtóztam hatalmas franciaágyamon és bekapcsoltam a falamra szerelt tévét.
- Oliva! - kiáltottam le a bejárónőnknek, aki azonnal a szobámba termedet a frissen sütött reggelimmel.Az igazi neve Olívia volt, de én átruháztam Olivának, mert azt sokkal jobban szeretem kimondani. - Köszönöm. - mosolyogtam rá mikor elém tette az ételt. Aprót bólintott, majd kiegyenesedett és várt, hogy adjak neki valami utasítást. Ilyenkor szoktam megkérni, hogy készítse ki a ruhámat, vagy engedjen nekem vizet a kádba, de most nem volt kedvem parancsolgatni, így szó nélkül elkezdtem enni. Végig néztem ártatlan nőn miközben ettem.Kontyba fogott haját igazgatta, majd lesepert a fekete-fehér cseléd ruhájáról pár láthatatlan porszemet.A harmincas nő tehetetlenül állt felettem, miközben én éppen tömtem a hasam.
- Kikészítsem a ruháját? - indult el a gardróbom felé.
- Nem kell, tegnap este összeállítottam magamnak egy tökéletes szettet. - keltem ki az ágyból, majd oda adtam neki az üres tányért és egyenesen a fürdőszobámba menetem.Miután lezuhanyoztam és kifestettem magam felvettem a fehér ruhámat, amit rózsák díszítettek. Copfba fogtam barna hajamat, majd egy gyémánt nyaklánccal és függővel egészítettem ki teljes megjelenésemet.
- Liza!Indulunk.- dörömbölt az ajtómon Bence. Mivel még nem tettem le a jogosítványom egyeségett kötöttem a bátyámmal, hogy furikázzon minden nap a suliba, amit meg is tesz.
Magassarkúmba kitipegtem, majd beültem a bátyám sportkocsijába, ahol már várt engem. Óvatosan lecsatoltam magam, hogy vigyázzak a tegnap készített műkörmömre. Megigazítva ruhám szélét helyeztem kényelembe magam, majd Jamesre néztem, aki unott tekintettel nézett, hogy mi a jó fenét csinálok.
- Mivan? - néztem rá összehúzott szemöldökkel.
- Lemaradtam valamiről? Talán ma lesz az egyik céges találkozó vagy miért öltöztél így ki? - indította be a kocsiját, majd elindult az iskola felé. Kinyitottam a naptáramat, amit oly gondosan vezettem, mintha az egyetlen gyerekem volna és megnéztem az eheti programokat.
- Nem, a céges találkozó szerdán lesz.Ma lesz a bálkirály és királynő választás, amibe muszáj bejutnom, mert erről álmodom,amióta megszülettem.- jelentettem ki, majd becsuktam a naptáram és eltettem a táskámba.Az út további részében csendben voltunk és hallgattuk a lágyan szóló zenét,ami a rádióból jött.Miután leállt a bátyám a sulim előtt, rögtön megláttam Dorinát és Zorinát,így azonnal kiszálltam a kocsiból.
- Várj! - szólt utánam a bátyám, mire rá figyeltem. - Szurkolok neked. - villantotta rám mosolyát, majd elhajtott.
- Milyen egyetemre is jár a tesód? - szólalt meg a hátam mögül Zorina hangja.
- A gazdaságiba. - sóhajtottam, majd kihúztam magam és az ikrek felé fordultam hatalmas vigyorral.
- Na készen állsz a bálkirálynő választásra? - kérdezte izgatottan Dorina, aki a kezembe nyomta a könyveimet és a kávémat. Bólintottam egyet, majd elindultam a bejárat felé szorosan mögöttem pedig jöttek a Becker ikrek.
-Egyébként tetszik a körmöd és a ruhád,hol vetted? - kérdezte az egyik testvér. Szememet megforgatva fordultam meg és néztem a szemébe mind a kettejüknek.
- Harmadik óra után találkozunk az előadó teremben, foglaljatok helyet az első sorban. - utasítottam őket, majd sarkon fordultam és bementem az osztályterembe,ahol elfoglaltam a helyem.
Az órák gyorsan teltek,így egy-kettő eljött a várva várt pillanat,amit oly annyira vártam. Zorina foglalt nekem helyet az első sorban,így pontosan tudtam követni az eseményeket. Mrs.Papp nem húzta el a beszédét, szóval nem kellet sokat várnom.A fiúnak a nevét csak úgy felsorolta, ezért nem volt annyira izgalmas. Kiss Tamás,Sehun és Ádám a suli focicsapatában játszott,így abszolút kivitelezhető volt, hogy bekerüljenek, de egyiket se tudtam elképzelni magam mellet a táncparketten. Talán Tamás lesz a nyertes, ő legalább tud táncolni.
- Márton Laura. - hallottam meg az első lány nevet, aki bejutott a bálkirálynők közé. Elég szép és okos lány volt, így féltem, hogyan nem fogok bekerülni. - Fodor Liza. - mondta ki a nevem az igazgató úr, mire a szívemhez kaptam a kezem és felálltam a helyemről és a többiekhez vonultam.
- És legvégül Vass Dóra. - lépett hátrébb, majd megvárta még feljön az utolsó választott is, aki szorosan mellém állt és a két karomat megfogva elkezdett velem ugrándozni.
- Bejutottam! - sírt szinte örömében,viszont én inkább azon gondolkodtam, hogy hogy maradjak talpon a magassarkúmban, miután Dóra elengedett,mivel a túl nagy ugrálásban elvesztettem az egyensúlyom és miután a lány szinte csak elengedett a levegőbe tehetetlenül próbáltam megállni a lábamon, ami nem sikerült,így tehetetlenül a földre huppantam.
- Hadd segítsek. - nyújtotta nekem a kezét Sehun, amit mosolyogva elfogadtam és miután felkeltem a földről visszaálltam a helyemre.
- Miért választanátok meg egy ügyetlen és egy gyerekes bálkirálynőt ha itt vagyok én is. - mosolygott a diákokra Laura, mire Dórával oda kaptuk a fejünket és a tekintettünkel szinte megtudtuk volna őt ölni. Mostantól kezdve mink ős ellenségek vagyunk.
- Gratuláljunk nekik. - tette hozzá az Mrs.Papp , majd összes diákot haza küldte.
- Ügyes vagy Liza, majd ha megnyered a választást említs meg a beszédedbe. - mondták szinte szinkronba az ikrek,amire én csak bólingattam, majd elköszöntem tőlük és a parkoló felé indultam. A táskámból akartam előhalászni a telefonomat, mikor egy autó állt meg előttem Sehunnal az ülésen.
- Haza vihetlek? - kérdezte csábosan.
- Nem kell. Felhívom a sofőrömet. - mutattam meg neki a legújabb iPhoneom miután megtaláltam a táskámban.
- Ragaszkodom hozzá!Szállj be. - mosolygott rám, majd kinyitotta nekem belülről az ajtót.Kicsit még haboztam, majd beszálltam az autóba és lekötöttem magam.
- Tudod hol lakom? - kérdeztem tőle kicsit megszeppenve.
- Viccelsz? Tiétek a legnagyobb ház a városban. - nevette el magát, majd elindult a helyes irányba.
- A második pedig a tiétek. - mosolyogtam rá, mire kacsintott egyet. Az autóba hihetetlenül kínos csend volt, amit nem bírtam ki, ezért vagy azt választom, hogy szóba elegyedek vele vagy pedig felhívom az egyik Becker testvért, amit nem igazán szerettem volna megtenni. Sehunnak nagyon jó testtartása volt és igazi úri emberként viselkedett,szinte vonzta az ember tekintetét magára.
- Igazából szívességet szeretnék tőled kérni. - szólalt meg végül.
- Tőlem? - kaptam rá a fejem és furcsa grimaszt vágtam.
- Igen, mivel mi vagyunk a legnépszerűbbek a suliban, ezért gondolom mi fogjuk megnyerni a bálkirályi címet. - mondta komolyan, majd megállt a házunk előtt.
- Lehetséges. - vontam meg a vállam.
- Szinte biztos, ezért arra gondoltam, hogy összejöhetnénk. - mosolygott rám aranyosan.
- Te-Tessék? - tágultak ki szemeim a hír hallatán, amit nem akartam elhinni. Képtelenségnek tartottam, hogy egy olyannal jöjjek össze, akit még csak nem is ismerek.
- Figyelj! Igazából nem jönnénk össze ez csak egy színjáték, amit a suliba fogunk játszani, hogy biztos legyen a győzelmünk. - fogta meg gyengéden a karom.
- Még átgondolom. - szálltam ki a kocsiból, majd rá csaptam az ajtót és a házba siettem, ahol anyukám várt mosolygós arccal, majd amint meglátott ölelésbe vont.
- Ki volt az a fiú? - lett teljesen komoly az arca.
- Senki.- villantottam egy gyors vigyort, majd felfutottam a szobámba.
- Ne felejtsd el, hogy egy óra múlva jógázni megyünk!-kiáltott utánam. Felérve a szobámba ledobtam a magassarkúm és leültem a gépem elé, majd mikor bekapcsolt azt hittem vége az életemnek is. A net tele volt azzal a videóval,ahol elesem és még pár effekt is hozzá volt szerkesztve, hogy drasztikusabban tűnjön. A videó alá pedig egy jól megírt szöveg társult, ami csak még jobban bebizonyította, hogy nem lennék alkalmas bálkiráylnőnek. A kezemet a számhoz kapva álltam fel a székről és kezdtem el gondolkozni, hogy mit is tehetnék ez ellen, hisz nem tehetik tönkre a suli legnépszerűbb lányát. Legalábbis engem nem.
